Elveszett könyvek blogja
2008. márc. 28.

Konrad Lorenz: Ember és kutya

című könyvecskéjét - érzékeny búcsú után - ma délután fél öt körül elhagytam egy Budapest II. kerületében lévő hivatali épület liftjében.
(Van tehát arra némi esély, hogy hétfő reggelig nem találja meg senki...)
Éppen 35 éve, hogy először olvastam ezt a könyvet, és azóta számtalanszor vettem elő, lapoztam bele. Nem, nem (klasszikus értelemben vett) "irodalom" - de sokkal-sokkal több egyszerű (és) "népszerű tudományos ismeretterjesztés"-nél. Lorenz egyrészt jó mesélő, másrészt a szívéből-lelkéből jön, amit mesél. A végtelen bizalomról, a végtelen hűségről, ami a kutyát az őt értő-szerető emberhez fűzi.
Szeressétek hát - és adjátok tovább!

 

Utóirat, 2008.április 20.

Kedves Megtaláló!
Tudom, arról szól a játék, hogy veszítsd el, aztán add tovább.
Azt is tudom, hogy könnyű (meg nem is illik) más ötletét kritizálni, mégis: én biztos másképp csináltam volna, más "szabályokkal".
És nemcsak "csináltam volna", hanem: másképp csinálom, az általam elhagyott könyvekre más szabályok érvényesek.
Tehát, kedves Megtaláló, ha megszeretted a könyvet, és úgy érzed, szívesen megtartanád, akkor sincs semmi gond: nem kell megválnod tőle. Cserébe azt kérem, Te két könyvet indíts útjára.Egyet ahelyett, amit én hagytam el (és ami ezentúl a Te könyved lesz), egyet pedig a magad nevében.
Mert az a fontos, hogy ne szakadjon meg a játék!

Köszönöm :)



Kategóriák

elvesztett , megtalált

Komment

Eddig 20 komment érkezett

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.