$Category.Name /> bejegyzései

Ady Endre: Illés szekerén

Ma délután elvesztettem a solymári gyógyszertár olvasósarkában "Ady: Az illés szekerén" című kötetét (7. kiadás). Amikor fél óra múlva visszamentem, már nem volt az asztalon.

Oriana Fallaci: A haszontalan nem

Ma elveszítettem a solymári templom téri telefonfülkében egy könyvet; Oriana Fallaci: A haszontalan nem.
A megadott szöveget beletettem az elejére.
A köny végére is tettem egy cédulát, mintha egy benne feltett könyvtári könyvleírás lett volna Fallaci egy másik könyvéről hátha megnézi azt is(Levél egy meg nem született gyermekhez).
Még sem tehetek bele egy kötelező olvasmánylistát!

A könyvet Magusocska veszítette el.

Bohumil Hrabal: Táncórák...

(Megpróbálom elhagyni a hazafelé-úton...)

Valamikor háromnegyed hat és hat óra között felejtettem a Batthyány térre érkező 11-es autóbusz hátsó egyes ülésén.
Az 1987-es Kriterion-kiadás, a címadó "egymondatos" kisregény (Táncórák idősebbeknek és haladóknak) mellett a Szigorúan ellenőrzött vonatok és a Bambini di Praga 1947 olvasható benne.

Szeretem a Kriterion könyveit.
Szeretem Hrabalt.

Utóirat, 2008.április 20.

Kedves Megtaláló!
Tudom, arról szól a játék, hogy veszítsd el, aztán add tovább.
Azt is tudom, hogy könnyű (meg nem is illik) más ötletét kritizálni, mégis: én biztos másképp csináltam volna, más "szabályokkal".
És nemcsak "csináltam volna", hanem: másképp csinálom, az általam elhagyott könyvekre más szabályok érvényesek.
Tehát, kedves Megtaláló, ha megszeretted a könyvet, és úgy érzed, szívesen megtartanád, akkor sincs semmi gond: nem kell megválnod tőle. Cserébe azt kérem, Te két könyvet indíts útjára.Egyet ahelyett, amit én hagytam el (és ami ezentúl a Te könyved lesz), egyet pedig a magad nevében.
Mert az a fontos, hogy ne szakadjon meg a játék!

Köszönöm :)

Saul Bellow: Késő bánat

Ma hat óra tájban a szombathelyi Art Cafe egy kis sarokasztalán felejtettem a könyvet.

Saul Bellow: Késő bánat (1984) novellák

Nem volt könnyes búcsú, kizárólag a címe vezetett a választásban, hiszen már bánhatom, elvesztettem. Elindult vándorolni.

Egy ügyes mozdulattal szabadítottam ki, a polc rabságából.

A története? Remélem lesz.... és köszönthetjük a megtalálókat. A pincérlányok már biztosan megtalálták...

Gonoszkodás: Az Ulysses-t kellett volna hehe (könyvtárt nyitok)

Konrad Lorenz: Ember és kutya

című könyvecskéjét - érzékeny búcsú után - ma délután fél öt körül elhagytam egy Budapest II. kerületében lévő hivatali épület liftjében.
(Van tehát arra némi esély, hogy hétfő reggelig nem találja meg senki...)
Éppen 35 éve, hogy először olvastam ezt a könyvet, és azóta számtalanszor vettem elő, lapoztam bele. Nem, nem (klasszikus értelemben vett) "irodalom" - de sokkal-sokkal több egyszerű (és) "népszerű tudományos ismeretterjesztés"-nél. Lorenz egyrészt jó mesélő, másrészt a szívéből-lelkéből jön, amit mesél. A végtelen bizalomról, a végtelen hűségről, ami a kutyát az őt értő-szerető emberhez fűzi.
Szeressétek hát - és adjátok tovább!

Utóirat, 2008.április 20.

Kedves Megtaláló!
Tudom, arról szól a játék, hogy veszítsd el, aztán add tovább.
Azt is tudom, hogy könnyű (meg nem is illik) más ötletét kritizálni, mégis: én biztos másképp csináltam volna, más "szabályokkal".
És nemcsak "csináltam volna", hanem: másképp csinálom, az általam elhagyott könyvekre más szabályok érvényesek.
Tehát, kedves Megtaláló, ha megszeretted a könyvet, és úgy érzed, szívesen megtartanád, akkor sincs semmi gond: nem kell megválnod tőle. Cserébe azt kérem, Te két könyvet indíts útjára.Egyet ahelyett, amit én hagytam el (és ami ezentúl a Te könyved lesz), egyet pedig a magad nevében.
Mert az a fontos, hogy ne szakadjon meg a játék!

Köszönöm :)